Borghetto sul Mincio városát tavaly ősszel ismertük meg. Ez a kis, középkori ékszerdoboz egy egészen romantikus legendát maga mögött tudó tésztakülönlegességgel is dicsekedhet: a “nodo d’amore”, azaz szerelmi csomó névre hallgató töltött tésztával.
A 𝗻𝗼𝗱𝗼 𝗱’𝗮𝗺𝗼𝗿𝗲 történetéhez egészen az 1300-as évekhez kell visszanyúlnunk, amikor is a legenda szerint Visconti herceg Mincio-parton táborozó katonáinak az udvari bolond egy érdekes történetet mesél el.
Szerinte a Mincióban szépséges nimfák élnek, akik néha kijönnek a habok közül és táncot járnak. Ám egy átok miatt szépségüket nem láthatja senki, s csúf boszorkányoknak tűnnek.
Következő éjszaka a katonák közül már csak Malco kapitány van ébren, s észreveszi, hogy a boszorkák valóban kikelnek a habok közül és táncot járnak. Utánuk ered, és sikerül egyet elkapnia, még mielőtt az visszatérhetne a Mincióba.
Természetesen kiderül, hogy a csúf boszorkány szépséges fiatal lány, akivel a kapitány szerelembe is esik.
A történet tovább bonyolódik, van benne természetesen féltékeny szerelmes nő, cselszövés és menekülés.
A történet végén a szerelmesek nem látnak más lehetőséget, mint hogy a Mincióba meneküljenek, hogy szerelmük a folyó habjai közt élhessen tovább. Üldözőiknek a Silvia által még Malco kapitánynak szerelmi zálogul adott megcsomózott zsebkendőt hagyják maguk után.
Ez a megcsomózott, arannyal hímzett ezüstkendő vált a nodo d’amore ihletőjévé: a lisztből és aranysárga tojásból készült vékonyra nyújtott tésztát eredetileg zsályás vajjal kínálták(aaaaaah, nekem ez a gyengém!), de ma már számos ízesített változata is létezik. A képen “ricotta-spinaci, “radicchio e speck” és “carbonara” ízesítésűek láthatóak.
Aki pedig gyakorolna, egy hallás utáni értés feladatot hallgathat és oldhat meg előre megadott szavak behúzgálásával.
