Bár a szokást a korai keresztények is művelték, eredete pogány, mégpedig Lítia istennő születéséhez kapcsolódik. Emiatt a pogány eredet miatt van, hogy Szent János vizét (Acqua di San Giovanni) az istenek harmatának is nevezik (la rugiada degli dei) – nem gyönyörű?
A szokások szerint a nyári napéjegyenlőség után a természet ereje teljében van, s a június 23-ról 24-re virradó éjjel a hold sugara mágikus erővel bír.
Épp ezért napnyugta után kell szedni vadvirágokat és fűszernövényeket – fontos, hogy mi magunk gyűjtsük, s hogy vagy vadon termő, vagy általunk nevelt növények legyenek! -, majd egy vízzel teli edénybe elhelyezni őket – minden egyes virágban gyönyörködve egy keveset!
A tálat éjjelre a szabad ég alatt kell hagyni, hogy megsüsse a Hold, majd reggel kihalászni a vízből az összes virágot, leszűrni a vizet, s azzal arcot vagy kezet mosni, esetleg bespriccelni a lakást, megöntözni a növényeket.
Ez a rítus fontos, hogy elkerüljön minket minden szerencsétlenség, ám megtaláljon minket a szerelem, az egészség és mindenféle jó.
Ha minderről olaszul hallgatnátok egy szöveget, majd oldanátok meg hozzá kapcsolódó feladatokat, itt hallgassátok:
Fonte del testo: https://www.lacucinaitaliana.it/
A feladatokat pedig itt találjátok:
