Két dolog volt a gimis évek alatt nagyon meghatározó, ami – szentül hiszem, nem csak egy kamasz életében hoz fordulatot, de – hosszú távon fenntartja a motivációt.
Először is a temérdek olasz sláger, amit hallgattunk az órákon. Szerintem heti rendszerességgel végighallgattuk a Tanárnő válogatás kazettáját Adriano Celentanótól, Toto Cutugnón, Al Banoékon, Gianni Morandin keresztül a Ricchi e poveriig és persze Eros Ramazzottiig, Jovanottiig, Laura Pausiniig.
A dalhallgatós-éneklős órák után a csoportunktól zengett a folyosó, egyszerűen imádtuk ezeket az órákat.
Ezek a pillanatok érzelmileg nagyon erős kapcsot képeztek, ami a tanulási kedvet nyilván fokozza, a motivációt fenntartja.
Nálam még egy nagyon meghatározó dolog történt: felfedeztem, hogy valójában mi célból tanuljuk a nyelvet. Megtapasztaltam, milyen hús-vér olasszal beszélgetni, és azért használni a nyelvet, hogy el tudjam neki mondani, amit gondolok. Három éven keresztül – hála egy olasz nyelvi fesztiválnak – szituációkon keresztül tanultam az olaszt: ha pékségben kellett vásárolnom, nem csupán a pékárukat tanultam meg, de mindenféle képtelen helyzetet elképzeltem, mi történhet egy pékségben és arra magyarul hogy reagálnék, és megtanultam olaszul is elmondani. Persze adódtak új nyelvtani elemek is ezek által a szituációk által, vagy kerülőutak, ha még túl korai lett volna bizonyos nyelvtant megtanulnom.
Ennek a tanulási módnak számomra felforgató volt a hatása: repdestem a boldogságtól, hogy én olaszul ugyanolyan módon meg tudok nyilvánulni, mint magyarul.
Hogy egyre tágult az olaszos világ a számomra annak köszönhetően, hogy mindenféle képzelt helyzetben próbáltam megnyilvánulni, és ha nem tudtam, addig gyúrtam a szókincsemet vagy/és a nyelvtant, míg ki nem jött belőle valami számomra hasznos tudás.
Mindennek a rutinnak köszönhettem aztán életem első olaszországi ösztöndíját és a felvételi nélkül való bejutást az egyetemre. De hogy tovább menjek, ez volt az a rutin, ami már bőven diploma után megtámogatott engem a tolmáccsá válásom során, melynek eredménye az lett, hogy az ország egyik legjobb szinkrontolmácsa úgy értékelte a tolmácsolásomat, hogy “biztonságban éreztem magam”, s továbbirányított az EU-s tolmácsolás irányába.
Nem arra mentem, de nem bántam meg. 🙂
Az eddig leírt tapasztalatok természetesen a tanításomban kezdetektől megjelentek, majd jött még egy fordulat: Olaszországba költöztem!
Onnantól már eldobtam az addig használt tankönyvek zömét, s csak a való életben használt, élő nyelvre koncentráltam.
Kifejlesztettem az első, középhaladó-haladó olaszosok számára készült beszédfejlesztő kurzusomat – láss csodát – tematikusan alakítva a tananyagot, s a különböző tematikákhoz kapcsolva fókusznyelvtanokat és szókincset, praktikus szituációkon keresztül.
Ez alatt a tanfolyam alatt pedig újabb meghatározó tapasztalatokkal gazdagodtam, így az eddig alkalmazott eszközökhöz hozzáadtam még két meghatározó elemet.
Egyrészt a tapasztalati alapon való nyelvtanulás megközelítését, hogy mindig egy olasz nyelvben való megmerítkezés legyen az adott nyelvi lecke alapja. Akár anyanyelvi olaszokkal való kurzusokkal, akár interjúkkal, akár célirányosan megszerzett anyanyelvi anyagok segítségével.
Másrészt pedig a közösséget, mely az egyéni nyelvtanulót hihetetlen módon tudja inspirálni és támogatni.
Persze, ehhez tovább kellett lépni a megszokott “támogatói Facebook-csoport” működésén, és folyamatosan dolgozni azért – közös kitűzött célokkal, csoportos feladatokkal, kihívásokkal, szerelem-projektekkel – hogy az egyéni nyelvtanulók közösséggé váljanak.
Mára az egyik legbiztonságosabb olaszos közeggé vált a mód és a hely, ahogy és ahol tanítom, de inkább a nyelvtanulóimmal együtt élem az olaszt, és az a közösség, amelyik velem fedezi fel nem csupán a nyelvet, de az olaszos univerzumot is.
Ennek a gondosan kialakított olasztanulási rendszernek, és ennek a fantasztikus közösségnek a része lehetsz most Te is, és élheted az olaszos életérzést, ha csatlakozol a ‘Vivi l’italiano – Éld az olaszt!’ -programhoz.
Nem azért, hogy „tanulj egy kicsit olaszul”, hanem hogy végre használni merd, élvezd, és legyen egy biztos kapaszkodód.
A Vivi l’italiano – Éld az olaszt! programban nem egyedül haladsz, nem magadra hagyott leckékkel, hanem egy olyan közegben, ahol természetes a fejlődés – és ahol nem ciki kérdezni, próbálkozni, hibázni.
Ha szeretnéd, hogy az olasz ne „egy félbehagyott projekt” legyen, hanem az életed része – most van itt az a pillanat, amikor érdemes lépned.
Szeretettel várlak a Vivi-oldalon! Te csak a szenvedélyedet hozzad, a többit adom én! 😉
Itt csekkolj be:
VIVI L’ITALIANO – ÉLD AZ OLASZT!
P.s.: A Vivi-oldalon karácsony éjjelén érkezett egy poszt az egyik tagtól, Mónitól, melyet az engedélyével megosztok itt:
“Ha az ember fejlődni szeretne muszáj időt és energiát szánni arra, hogy a megfelelő közegben gyakoroljon.
Ha rendszeresen olyanokkal vagy együtt akik következetesen gyakorolnak, te is sokkal kitartóbb leszel.
Egy motiváló közösségben természetes, hogy te is fejlődni akarsz. Látod ahogy mások új szinteket érnek el s azt gondolod: “ezt én is meg tudom csinálni”.
A nyelvtanulás nem mindig könnyű, van amikor egy kis támogatásra van szükséged. A közösség ilyenkor sem hagy csüggedni, hanem segít továbblépni.
A közösségtől új lehetőségeket kapsz: tippeket a tanuláshoz, megosztják veled a tapasztalataikat, eseményekre, programokra hívják fel a figyelmedet, közös programokat szerveznek és még sorolhatnám.
Mindezekért köszönöm Agnese Molnar, hogy nemcsak nyelvet tanítasz hanem közösséget építesz, amelyben öröm tanulni. “
Szeretnél te is egy olyan közösségben haladni, ahol öröm tanulni és ilyen élményeket szerezni, mint Móni?
Itt tudsz csatlakozni és megnézni a részleteket:
