Olaszul élni, olaszul tanítani: hogyan lehetséges ez? Vegyél részt egy élményalapú olaszórán, és máris megtapasztalhatod kicsit, milyen is olaszosan élni, olaszosan tanulni az olaszt.
Felnőttként tanult meg olaszul,hogy aztán élményalapú tanítási módszerével generációk szeressék és tanulják meg az olaszt, vagy lessék el tanítási trükkjeit, illetve szippantsák be az olasz életet.
Fogadjátok szeretettel Bernátné Vámosi Judittal készült interjúmat!
Mikor és hogy kerültél kapcsolatba az olasz nyelvvel?
Véletlenül! Férjhez ment a barátnőm Bolognába, ezért a férjemmel elkezdtünk tanulni, hogy tudjunk négyesben beszélgetni. Két könyvhöz lehetett hozzájutni, az egyik, Antal Lajosé, emlékezetes, és ma is keresett: úgy kezdődött, hogy fonetikusan szépen átírta a helyes kiejtést, mivel kazetta sem volt hozzá. (informatikai őskor). Pici párbeszédekből állt az első tíz lecke (utazás, ismerkedés, napi rutin). Könnyed volt és praktikus, gyors sikert arattam vele. Tőle tanultam, hogy az a jó tankönyv író vagy nyelvtanár, aki kiszolgálja a tanulót. Aztán ráhajtottam, és harmadik szakként, olasz tanár is lettem, ami hamarosan ki is töltötte a teljes munkaidőmet. Olaszországban is jártam többször, nyári egyetemre is, láttam, hogyan „él” ez a nyelv. Tetszett, egyre jobban összeforrtunk.
Persze nem lehet általánosítani, mégis sokan beszélnek, beszélünk az “olaszokról” bizonyos jellemzőket emlegetve: hangosak, vidámak, sokat gesztikulálnak, imádnak enni, lazák, stb. Te mit szeretsz bennük?
Mindezek mellett mélyen tisztelem a humánumot és azt a kommunikációt, amivel a világ dolgait megközelítik. A „jól érezni magunkat” képességét pedig receptre írnám mindenkinek.
Én kistanárként ismertelek meg az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban, ahol a vezetőtanárom voltál. Mindig is ott tanítottál?
Tíz évig tanítottam olaszt harmadiktól tizenharmadik évfolyamig, általánosban, gimiben, szakközépben (ez mind egy intézményben volt), majd két évet a Dózsa György Gimnáziumban, majd a csodálatos apáczais időszak következett! Ha jól emlékszem, az elsők között voltál, a kistanáraim között. Ti és a diákok nagyon inspiráltatok arra, hogy folyamatosan foglalkozzam azzal, hogyan tanítsak. Mivel nekem diákként nem volt iskolai találkozásom az olasszal, (ami lehetett volna jó is, de inkább nem!), könnyebb volt a fent említett olaszos szemléletre alapozni.
Emlékszem, számodra a beszéd, a praktikus tudás és az élmények mindig az órák alapját képezték. Mi az, ami szerinted a legfontosabb egy nyelv – az olasz – tanulásakor?
Pontosan ezek! És mivel a nyelv nemcsak a kultúra, hanem a néplélek hordozója is, semmiképp nem lehet „poroszosan” tanítani. Akkor éreztem jól magam, ha aktívak voltak a gyerekek, ha jó volt a hangulat. Nem állítom, hogy ez mindig sikerült, de erre törekedtem. Mindent felhasználtam, hogy az óra érdekes legyen, szóljon valamiről, hogy temperamentumos, változatos és interaktív legyen. Sok rövid videó nézés, beszéd, dicséret. Nem szégyellem, hogy ehhez jó jegyek is, és minimális vagy semmi házi is tartozott. Ha óra elején „házizol”, amit nem mindenki csinál meg, már lőttek is a jó hangulatnak! Amíg ez tartana, el is készül az órán, látod, kinek hogy megy, és tudsz segíteni. Nyelvtanárként nagy a szabadság, abban, hogyan „komponálod” az órádat, az ezzel járó érdekesség-vadászat pedig kikapcsolódás! Olyan, mint a süti sütés, aki többet szeretne, úgyis többet vesz, aki meg keveset, annak is legyen finom! A falánkok pedig mindig sikeresek voltak OKTV-én és más versenyeken!
Több könyv társszerzője vagy (Giro d’italiano, Salve, Salve-Salvagente, Le due torri), illetve sok érettségiző találkozhatott az általad készített feladatokkal az érettségin. Milyen szerinted a jó feladat? Mit (és hogyan) érdemes egy tanárnak gyakoroltatni?
A jó közös órai feladat szövege érdekes, rövid, beszélt nyelvi. Alkalmazkodik az érettségi feladok típusaihoz. Kevesebb a nyelvtani, több az értési és kommunikációs, szóban és írásban.
A jó egyéni feladat sem hosszú, nem ugyanolyan és nem ugyanannyi mindenkinek. Nem rabszolgás, mint a szótárazás, nem gépies írogatás.
Nagyon jó feladatok az új applikációk! Megadják azt a szabadságot, amit a suli nem tud: mikor, mennyit, melyiket és mennyi idő alatt csinálsz meg belőle. Képes, hangos, és csak dicséretet ad! Ezért is dolgozom most a Giro tankönyvcsalád digitalizálásán!
Mit (és hogy) érdemes számonkérni?
A számonkérésnek a kialakuló tudással nincs olyan szoros összefüggése, mint sokan gondolják. Többet érnek a hatékony órák, vidám gyerekekkel. Nem hiszek abban, hogy a színvonalat a jegyek fejezik ki. Ideális esetben a gyerekek nem a jegyért tanulnának, hanem a tudásért. Nem nehéz idegen nyelven olyan helyzetet teremteni, hogy a tanulók megéljék, hogy mit tudnak.
Közeledik az idei érettségi időszak. A magyar-matek-töri után irányul csak jelentősebb figyelem az olaszra, mely viszonylag későn szokott lenni: mit tanácsolsz az érettségire készülőknek: hogyan próbáljanak összeszedetten készülni – ha nem nyelvvizsgáztak -életük talán első nagy megmérettetésére olaszul?
Az előző 5-6 év érettségi feladatait a netről letöltve, jól beosztva, időben elkezdve (ne a töri után, hanem amikor jelentkeztél, januárban), kis adagokban, érdemes megoldani. A kulcs alapján lehet ellenőrizni, mindenkinek, saját magának. Ha nem ment jól, egy idő után újra ugyanazt elő kell venni. Saját mentorunknak lenni egy projektben jó dolog, és remek hasznát lehet venni az egyetemen is! Nem szabad félni, és azt a jó felkészüléssel lehet oldani.
Ha most kezdenél olaszul tanulni, hogy állnál neki?
Tobzódnék a YouTube, a filmek, a sport és a zene világában. Önkénteskednék vagy dolgoznék Olaszországban nyáron. De most is tanulok, hiszen a nyelv nem áll meg, változik, és mindig találsz új mazsolát a kalácsban!
